Õshonos magyar fajta, más országokban nem termesztik. Vélhetõen Magyaroszágon alakult ki, a Móri borvidéken, az Ászár-neszmélyi borvidéken, és az Alföldi borvidéken termesztik jelentõsebb felületen. Móron  hagyományosan karós mûveléssel, kopaszmetszéssel termesztették évszázadokig. A természetes rendszer szerint convar. pontica - subconvar. balcanica - provar. mesocarpa - subprovar. tacica. Fehéren nemezes vitrolájáról, vastagszövetû, szívalakú gyapjas fonákú erõsen hólyagos levelérõl könnyen felismerhetõ. Vesszõje vörösbarna, középvastag, hajtása kevés. Mind a sárszem, mind az alapi rügyek termékenyek, igy tõkéje alkalmas a rövidmetszésre. Fürtje középnagy (átlagosan 170 g), sárgászöld, lédús (felsõ kép). Fogyaszthatóságának kezdete október eleje. Megfelelõ fürtterhelés mellett október elején eléri a 20 MM-ot, az egyik legkíválóbb cukor és extraktgyûjtõ fajta. Almasavhangsúlyos fajta, savait megõrzi (nem lágyul le). 
   


Az ezerjó fajta alkalmas késõ szüretelésû borok, esetenként édesborok készítésére. Szárazabb, széljárta dûlõkben, a Vértes dolomitszirtjeihez közelebbi fekvésben, illetve csapadékszegényebb õszökön a bogyók töppednek, mazsolásodnak (középsõ kép).



Párásabb, védettebb dûlõkben, a hegylábi löszdombok lankáin, kedvezõ körülmények között (az ép bogyó már elérte a 18 MM-ot) a botrítisz (szürkepenész) megtelepszik a fürtökön és aszúsodásnak indulnak a bogyók (lenti kép). Móron évszázadokon keresztül készítették ezekbõl a lilás színû szemekbõl a kíváló Móri aszúbort. Meszes alapkõzeten egy különleges, egyedi karakterû aszúbor készülhet kívételes évjáratokban.