A fajtát Ezerjó X Bouvier keresztezésével állították elõ. Magyarországon és a környezõ államok hûvösebb és csapadékosabb borvidékein terjedt el. Tõkéin kevés számú, felfelé álló hajtás fejlõdik. Vitorlája gyapjas. Levélének felülete hólyagos, majdnem ráncos, fonáka pókhálós. Fürtje középnagy, hengeres, közepesen laza, átlagtömege 100 g. Bogyói  kicsik, vastag héjúak, nem peregnek. Korán érik, betegségekre kevésbé fogékony. Bora jellemzõen édeskés illatú, rendkívül finomsavú. Tetszés szerint száraz és édes bor is készíthetõ belõle.